Forrás: The Creative Greenhouse
Ha grafikai tervezéssel foglalkozik, akkor tudja, hogy a szitanyomás nagyon fontos része a munkájának. De gondoltál már valaha a szitanyomás eredetére? Hol találták fel és hogyan fejlődött az évek során?
Nos, erről szeretnénk beszélni Önnel a következőkben, hogy megértse, hogyan változott, milyen volt a kezdetekkor, és milyen most, valamint, hogy miért hatott ez a grafikai tervezésre. Kezdjük?
A szitanyomás eredete
A szitanyomás eredete keleti országokba vezethető vissza. Valójában a legrégebbi gyökerek, és ahol ez a nyomtatási technika megjelent, Kínában vannak. A sablonnyomás legkorábbi feljegyzései szerint ezek Kínából származnak, és a 10. századra, a Szong-dinasztia idejére nyúlnak vissza.
Mi történt ezalatt? Nos, a kézművesek papírból vagy szövetből kivágott sablonokat használtak, és ezekkel pigmenteket alkalmaztak ismétlődő minták létrehozásához. Ezeket selyembe vagy más anyagba fogták be.
Később felhagytak a papír és a szövet használatával, és finom selyemhálóval helyettesítették őket. Ez azért volt, mert ez az anyag jobban megtartotta a tintát, és finomabb, részletesebb kidolgozást tett lehetővé a mintán (mivel a tinta nem folyt át, nem voltak hibák).
Kínából terjedt el a szitanyomás Japánba. Japánban fejlődött ki először, tökéletesedett és adaptálódott textíliák, különösen a kimonók díszítésére. Ezenkívül új, a szitanyomáson alapuló technikákat is kidolgoztak, mint például a katazome módszer.
Ez a módszer magában foglalta a sablonok használatát, igen, de egy vízálló pasztát is használt, amellyel a kézművesek blokkolták a szövet bizonyos részeit a festék felvitele előtt. És ez minek volt? Megakadályozni, hogy a festék a szövet azon részeit elérje, hogy ugyanazt a színt vagy árnyalatot megtartsák, és fejlettebb módon tervezhessenek.
Szitanyomás Európában és Amerikában
El kell mondanunk, hogy nagyon-nagyon sok év telt el a szitanyomás 10. századi feltalálása és Európába, illetve Amerikába való megérkezése között. A rendelkezésre álló feljegyzések szerint a szitanyomás csak a 18. században érte el Európát a Selyemúton keresztül.
Ezt a nyomdai technikát akkoriban már nemcsak ruházatra, hanem tapétanyomtatásra és egyéb, egyre nagyobb teret hódító felhasználásra is alkalmazták.
Ha pedig a 18. században érkezett Európába, akkor Amerikába jóval később, a 20. században. Itt mondhatjuk, hogy meglehetősen sokat fejlődött, különösen az Egyesült Államokban, ahol egyes kézművesek új eszközöket és anyagokat kezdtek használni, amelyek továbbfejlesztették a 10. századi szitanyomást.
Például 1907-ben az angol Samuel Simon szabadalmaztatott egy szitanyomáson alapuló nyomtatási eljárást, amely bizonyos területeket el tudott takarni, így a tinta csak a kívánt helyekre jutott el, nem az összesre.
1930-ban ezt a technikát fényérzékeny emulziók alkalmazásával továbbfejlesztették.
Sőt, a második világháború idején a szitanyomás nagyon fontos volt a propagandaplakátok és tömeges tájékoztató anyagok készítésénél.
Az a mód, ahogyan ez fejlődött
Mint láthatta, a szitanyomás attól a pillanattól kezdve kezdett fejlődni, hogy elhagyta Kínát Japánba, onnan pedig Európába és különösen Amerikába. Az új tinták és anyagok fejlesztése, valamint a stencilanyagok új módszerei a korabeli igényekhez alkalmazkodtak, hatékonyabbá és hozzáférhetőbbé tették.
Például a szintetikus tinták használata az olaj alapúak helyett ellenállóbbá tette őket olyan tényezőkkel szemben, mint a napfény vagy a páratartalom, ami azt jelentette, hogy már nemcsak szöveten vagy papíron, hanem műanyagon és üvegen is használták őket.
Egy másik fejlesztés a szitanyomásban használt háló volt. Ahogy korábban említettük, selyemből készült. De amikor 1940-ben megjelent a nejlon és a poliészter, felváltották a selymet, mivel olcsóbbak, tartósabbak és pontosabbak voltak.
Szitanyomás a kortárs művészetben
A szitanyomásról és a kortárs művészetről szólva Andy Warholt kell megemlíteni , aki művészetén keresztül népszerűsítette ezt a nyomtatási technikát. Valójában szitanyomással reprodukált olyan arcokat, mint Elizabeth Taylor és Marilyn Monroe.
Valójában azt mondják, hogy Warhol szitanyomás ismétlésre és tömeges sokszorosításra használta a pop art mozgalmat.
Szitanyomás és grafikai tervezés
Manapság a szitanyomás fontos szerepet játszik a grafikai tervezésben, különösen a márkaépítés és a reklámozás terén.
A logók és üzenetek nyomtatása kereskedelmi termékekre, például pólókra, szövettáskákra vagy promóciós termékekre, elengedhetetlen a márka imázsának kialakításához. És itt jelenik meg a szitanyomás, amely lehetővé teszi, hogy a színek intenzívek és kopásállóak legyenek.
Ami a reklámozást illeti, a plakátok, transzparensek és kültéri jelzések készítése és nyomtatása a leggyakoribb. A cél itt az, hogy széles körben megragadja a közönség figyelmét, ezért van szükség a kiváló minőségű felületekre.
De míg korábban a nyomtatás inkább papírra vonatkozott, ez mára megváltozott, és a szitanyomás ma már kevésbé hagyományos anyagokon is megtalálható, például fára, üvegre vagy fémre.
Ráadásul már nem ez az egyetlen technika. Másokkal is együtt létezik, például a digitális vagy az ofszet nyomtatással. Ennek ellenére nagy megrendelések esetén, vagy olyan esetekben, amikor kiváló minőségű eredményt igényelnek a színintenzitás és a tartósság tekintetében, sokak számára továbbra is ez az előnyben részesített módszer, különösen különféle anyagokra történő nyomtatás vagy speciális festékek, például dombornyomott, metál vagy fluoreszkáló festékek használata esetén.
Most, hogy ismeri a szitanyomás eredetét és azt, hogyan fejlődött az idők során, látja annak fontosságát a grafikai tervezésben?